Amikor egy épület felújításáról vagy tervezéséről beszélünk, a hőszigetelés az egyik legfontosabb tényező. A modern építőipar egyik legnépszerűbb és leghatékonyabb anyag a szórt poliuretán hab, avagy a purhab. Bár a padlások és a magastetők szigetelésénél már szinte alapvető megoldásnak számít, sokakban felmerül a kérdés, hogy a szerkezetileg nagyobb igénybevételnek kitett felületek, mint a padlók vagy a lapostetők szigetelése esetén mennyire jó megoldás. A leggyakrabban attól tartunk, hogy a terhelhetősége nem olyan magas, pedig ez közel sem így van.

A kulcstényező: nyitott vs zárt cellás purhab

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan képes ellenállni a purhab a hatalmas nyomásnak, először tisztázni kell, hogy a technológia nem csak egy, hanem kettő teljesen eltérő anyagtípust jelent. A nyitott cellás purhab egy puha, rugalmas, szivacshoz hasonlító anyag. Bár remek hangszigetelő és tökéletesen kitölti a tetőterekben található réseket, a szerkezeti stabilitása minimális. Ha tehát rálépünk, akkor összenyomódik, ezáltal nem alkalmas olyan helyekre, ahol terhelésnek van kitéve.

Ezzel szemben a padló– és lapostető-szigeteléseknél használt zárt cellás purhab ennél többre képes. Ahogy a nevéből is látni, ebben az anyagban a mikroszkópikus méretű cellák teljesen le vannak zárva, és egymáshoz préselődnek. A cellák belsejében lévő gáz nem képes kitörni, ami igen sűrű, merev és masszív struktúrát eredményez a kikeményedés után. Ez a keménység lehetővé teszi, hogy a zárt cellás változat ne csak egy passzív hőszigetelő réteg legyen, hanem a szerkezet aktív, lépésálló és terhelhető részévé váljon.

Mit jelent a terhelhetőség?

Amikor egy szigetelőanyag terhelhetőségéről beszélünk, akkor a mérnökök a nyomószilárdságot vizsgálják, amit kPa-ban, avagy kilopascalban határoznak meg. A lapostetők és aljzatok szigetelésére használt zárt cellés purhab sűrűsége általában meghaladja a 35-40kg/m3-t. Ez a sűrűség pedig garantálja, hogy az anyag nyomószilárdsága eléri vagy akár meg is haladja a 150-200 kPa értéket.

Ezt érthető nyelvre lefordítva: a 150 kPa nyomószilárdság azt jelenti, hogy a szigetelés négyzetméterenként akár 15 tonnányi statikus súlyt is képes elviselni anélkül, hogy a szerkezete maradandóan károsodna vagy jelentősen deformálódna. Ez a teherbíró képesség pedig messze túlmutat bármely más szigetelőanyagén.

A padlószigetelés kérdése

A talajon fekvő padlók vagy a szinte közötti födémek szigetelése során a purhab közvetlenül a nyers betonfelületre vagy a vízszigetelésre kerül. A szórásos technológia hatalmas előnye, hogy a folyékony állapotban felvitt anyag másodpercek alatt tágul ki, és tökéletesen kitölti a beton egyenetlenségeit, a vezetékek vagy szerelvények menti hézagokat. Ennek hála egy teljesen monolit, toldásmentes és hőhídmentes réteg jön létre.

Miután a zárt cellás purhab megkötött, egy igen szilárd alapot biztosít a felület számára. Erre a rétegre közvetlenül jöhet a technológiai fólia, majd a nehéz aljzatbeton réteg, amibe a padlófűtés csövei kerülnek. Mivel a purhab nem roskad össze a beton tonnás súlya alatt, a padlószerkezet hosszú távon is stabil marad. Nem kell attól félni, hogy később megsüllyed, a sarkok repedezetté válnak, a parketta billegni kezd, még akkor sem, ha a szobába nehéz tölgyfa bútorok, könyvespolcok vagy háztartási gépek kerülnek. Az aljzatbeton egyenletesen osztja el a terheléseket, a purhab pedig rugalmasan, elmozdulás nélkül tartja a teljes rendszert.

Lapostető-szigetelés: időjárás és napelemek

A lapostetők esetében a szigetelésnek még jobban bírnia kell a strapát, hiszen itt a belső mechanikai stabilitás mellett a külső környezeti hatásokkal is meg kell küzdeni. A lapostetőkre hulló vastag téli hótakaró, a karbantartást végző szakemberek súlya, valamint a mai igényeknek megfelelően telepített napelemes tartószerkezetek mind nagy megterhelést jelentenek a szigetelés számára.

A zárt cellás purhab azonban itt is optimális választás lehet. Mivel az anyag a felhordás után merev táblává válik, a lapostető teljesen járható marad. A tető tisztítása, a kémények vagy a klímaberendezések karbantartása során végzett munkák sem tesznek kárt az anyagban. Sőt, a napelemek súlyokkal rögzített tartószerkezetei is biztonságosan felkerülhetnek a tetőre.

Az egyetlen kritikus pont, hogy a purhab önmagában nem áll ellen az UV-sugárzásnak. Éppen ezért a kültéri zárt cellás szigetelést minden esetben valamilyen speciális védőbevonattal kell ellátni. Általában poliurea vagy rugalmas akril réteg kerül rá. Ez nemcsak a fénytől óvja, hanem vízzáró réteget is képez a tetőn.