Ma már egyáltalán nem számít új információnak, hogy jelentős mértékű összeg takarítható meg a fűtésszámlákon, ha leszigeteljük az épületet. Az elmúlt évtized állami programjai épp erre adtak megoldást.

Loading...

A régebbi, rossz termikus mutatókkal rendelkező paneleket hőszigetelő anyaggal vonták be, az ablakokat és ajtókat műanyag nyílászárókra cserélték, és a megtakarítás már az első évben érezhetővé vált.

Aztán egyszer csak megjelent a penész, amely mára komoly problémát okoz, a tél elhúzódásával egyre többen keresik azt ezt megszüntető vegyszereket. De mi okozza a penészt, ha korábban sohasem volt gond vele? A problémát a nem megfelelő szigetelés és a megjelenő hőhidak okozzák.

Mi az a hőhíd és miért rossz?

Építészkörökben tartja magát a mondás, hogy hőhíd mindig létezik, teljesen nem lehet eltüntetni, maximum csökkenthetők a hatásai. A hőhíd olyan részeket jelent az épületben, ahol nagy eltérés mutatkozik a környező részek hőmérsékletéhez képest.

Az ilyen pontok kialakulása egyáltalán nem ritka, mivel az építőanyagok sokszor nagyon eltérő hővezetési képességekkel rendelkeznek. A tégla, beton, fa, műanyag elemek mind másképp viselkednek a hővel szemben, és amelyik rosszabb hőszigetelési tulajdonsággal rendelkezik, ott elszökhet a meleg. Gyakorlatilag egy olyan „rést” kell elképzelni az épületen, ahol a benti meleget az építőanyag kivezeti a kinti fagyba.

A megfelelő szigetelés pont ezt akadályozná meg, de a nem helyes kivitelezés során foltszerű hőhidak maradhatnak. Az épületet úgynevezett termikus buroknak kellene körbevennie, ami a lábazat-, a falak-, a födém- és a nyílászáról tökéletes szigetelésekor alakul ki. Amennyiben a munkák során valahol hibát vétenek, ott megmarad egy hőhíd. Mivel az épület nagy része jól le van szigetelve, ilyenkor csak kevesebb meleg megy kárba, viszont a penészesedés szempontjából kritikus hibának minősül.

A penész kialakulása a hőhídon

Amint a felújított épület műanyag nyílászárókat is kap, megszűnik az az állandó szellőzés, ami a régebbi ablakoknál vagy ajtóknál az apró rések miatt folyamatosan működött. A bent tartózkodó emberek, állatok, nővények és háztartási folyamatok viszont vízpárát termelnek. Ez jelentős mennyiség, elérheti akár a napi 10 litert.

A páratartalom azért fontos, mert minél nagyobb az értéke, annál könnyebben kicsapódik a víz a falakra, amin rövid időn belül megjelenik a penész. A szigetelést méretező szakemberek gyakran használnak egy táblázatot, amely a harmatpontokat tartalmazza. Ebben függőlegesen az épület levegőjének hőmérséklete, vízszintesen a páratartalom szerepel.

A metszéspontjukban pedig a harmatpont áll. Amennyiben a fal ennél a hőfoknál hidegebb, a pára vízként kiül a falra, majd pár napon belül elkezd penészedni.

Ennél a pontnál érthető meg, hogy az új nyílászárókkal ellátott épületeknél miért jelentkezik a penészgomba problémája, habár régebben nem kellett vele foglalkozni. Az ajtók és ablakok tökéletes záródása miatt a korábban kényelmes, 50%-os páratartalom felfuthat akár 80%-ra vagy magasabbra is.

Ha 24 fokos a belső levegő, akkor 50%-os páratartalomnál csak 12,9 fokos falon kezd el kiülni a víz a felületre. 80%-os értéknél viszont ez 20,3 fok, tehát amint a fal hidegebbé válik ennél az értéknél, szétterjed a penészgomba.

A probléma elkerülésére kétféle megoldás létezik. Vagy nagyon gyakran szellőztetünk, hogy a relatív páratartalmat alacsonyan tartsuk, és a melegebb falfelületen még ne csapódjon ki a pára. Ez főleg télen probléma, amikor ezzel a művelettel pillanatok alatt kihűtjük a felfűtött lakást.

A második megoldás pedig az, hogy nem engedjük meg a belső falfelület lehűlését, ezzel a harmatpont felett maradunk, és nem alakul ki penész. Ez viszont csak akkor következhet be, ha a szigetelés tökéletes, és nem képződik hőhíd.

A fentieket elvileg minden építőipari kivitelező tudja, ha mégis megjelenik a penész egy újonnan szigetelt épületben, akkor sajnos elrontották a termikus burkot, és valahol hőhidat hagytak. Tipikusan ilyen hely a nyílászáró környéke, ahol sokszor a külső szigetelés nem hajlik vissza az ablak vagy ajtó alá, ezért annak szegélyén sokkal hidegebb a fal.

Ott már az első télen várható a penész, amint felfut a relatív páratartalom a helyiségben.

Tipikus hiba még a padló és a fal találkozásánál megjelenő vizesedés, ahol a lábazati szigetelést rontották el. A plafon alatti sarkoknál kivirágzó penészfolt azt mutatja, hogy ott meg a födém és a fal szigetelése nem ér össze, és egy részen hőhíd található. Ezeken a pontokon is azonnal lecsapódik a pára, és kész a baj.

Tökéletes szigeteléssel megszüntethető a hőhíd

A hőhidak kiküszöbölésével eltűnik a penész, mivel nem lesz olyan hidegebb felület, ahol a magas páratartalom kicsapódhat. Az ilyen feladatokra az egyik legjobb szigetelőanyag a szórt purhab, mely a felhordása után azonnal a többszörösére dagad.

Mivel minden rést kitölt, ezért egy olyan egybefüggő, varratmentes felületet alkot, mely tökéletesen elszeparálja egymástól az épületen belüli és kívüli részeket. A purhab megfelelő alkalmazásával megszűnnek a hőhidak, amivel nem csak a fűtés lesz gazdaságosabb, de búcsút lehet mondani a penésznek.

Ennek az építőipari alapanyagnak nagyon széleskörű az alkalmazása, és egyaránt felhasználható a pincében, a födémen, a falakon vagy a tetőzet belső felén. Egyetlen ellensége a napfény, de ettől védve hosszú távon képes megoldani a szigetelést, és a szórási technológia miatt sok más anyaggal összehasonlítva sokkal gyorsabban és egyszerűbben felhordható.